3. Burgenland Radmarathon-om, Stadtschlaining, Ausztria
2005. augusztus 14

Nekem életem legjobb pályája volt. Kerékpároztam már pár helyen, de ilyen szuper útvonal még sehol sem volt, a Dreilaender-t is beleértve. Simán elmenne egy tour szakasznak. Az első, pár kilométeres 10-15%-os hajtűkanyaros, keskeny betonutas szerpentin a fenyőerdőben, majd száguldás lefele, de inkább a hegygerincen, majd írottkő maga volt a tökély. Ha itt laknék írottkőre minden nap felmennék és legurulnék. Ez is durva szerpentinnel kezdődött, aztán végig egyenletes 4-5% széles biliárdúton az erdőben a csúcsig. A lefele azt hiszem minden igényt kielégített: hosszú, kevés kanyar, széles út, meredek, zéró úthiba.

A mi grupink olyan 5-10 fős volt: maci, bitor, spori, joco és alkalmi osztrákok, egy-egy lánnyal. A hegyeket jól bírtam, az utána lévő sík szakaszokat viszont katasztrófálisan. Maciék és a sógorok ilyenkor számomra nagyon durva tempót mentek, hatalmas megváltás volt 100-nál a második etető. Itt én gyorsan végeztem, és elszöktem tőlük egy kicsit, hogy legalább pár kilométert mehessek a saját tempómban. De hát spori hamar rámhúzta a sort pROF-al kiegészülve, és kezdődött megint a kapaszkodás az előttem lévő kerekébe.

Szerecsére itt kb. 20 kilométeren keresztül nem volt sík, 15%-os emelkedők és lejtők váltották egymást, ez feküdt nekem. Kivéve Oberdorf-ot, az tuti volt 20%. Ott én is szentségeltem magamban.

De hát minden jónak vége lesz egyszer, ismét sík szakaszhoz értünk, ráadásul maci észrevette, hogy előttünk teker kedvenc lány útitársunk, irány utána. Hála neki hamar megfogtuk őket, innen megint lánctalpazás. Mindenki ment elől kb. 1 km-t, mikor a lányra került a sor azt hittem rögtön kiáll (ahogy Tolnában láttam a magyar elite hölgyektől), de ő mintha erre várt volna, olyan tempót ment percekig, hogy azt hittem összecsinálom magam.

Aztán mikor feltűnt a falu dombja, tetején a várral és már csak 5 km volt hátra és hamarosan kezdődött a 14%-os szakasz, megadtam magam és leszakadtam kb. 200 méterrel. Nem akartam úgy járni, mint a Vaskapun, ahol tolnom is kellett. A befutó így viszonylag simán ment, de nem tudtam felérni senkire a mi csoportunkból.

Nem váltottam ki a chip-et, mert nem volt rá idő, akkora sor volt ott. De kifigyeltem egyik kolléga rajtszámát akinek volt és együtt értünk be. 5:27 nettó és 5:37-2 perc rajtvonalig eljutás lett a bruttó időm.

A mez amit adtak szerintem nagyon ütős! Viszont kicsit csalódás volt, hogy csak olyan mezeket lehetett mellette vásárolni amit már tavaly is. De idén már csak XXXXL méretben. (Nem elírás)

Gratula a többieknek, akik ott voltak és emelték a rendezvény színvonalát (lásd Röfike kalandja a főszervezővel), a hosszú annyival jobb a rövidnél, hogy remélem aki teheti jövőre mindenki arra jön! Én három éve kezdtem el biciklizni, ez az egyetlen megmozdulás ahol mind a három évben ott voltam. Jövőre Andival lenyomjuk a hosszút, aztán remélem pár év múlva már a családi távra megyünk.

Jaj de lennék most én is Hegykőn!

Gyula képei