2005. április 10-én ítéletidőben rendezték Erdőkertes körzetében a Paris-Roubaix előversenyét, melyre a világhírű Gruppetto csapat két tagja - obor és zfazek - kapott meghívást. Talán nem árulok el nagy titkot, ha így a tudósításom legelején elárulom, hogy kitűnő versenyzéssel, végig szökésben voltak, és hűek maradtak klubjuk nevéhez, eszméjéhez.
Egyikük még azt a pimasszságot is elkövette, hogy kedvenc trekkingjével gurult oda a rajt területre, mikor a nevét hallotta a rajthoz szólításkor.
A szakadó esőben először a HU Postal, P-nívó és a kétszeres Tour de Hongrie győztes Remák Zolival fémjelzett Podbrickovacskova szlovák profi klubok által erősített elit mezőny indulhatot, rá öt perccel a legnagyobb érdeklődéssel várt amatőr csoport az U-19-eskkel kiegészülve. Két főhösünk nagyszerű helyezkedéssel elkerülte a többiekre igen kellemetlenül felverődő vízfüggönyt amelyet a szorosan előttük haladók okoztak. A fél napja kitartóan hulló égi áldás miatt a versenybíróság egy körrel lerövidítette a távokat, így a Gruppettosoknak 3x25 km-t kellett teljesíteni, egyel kevesebbet, mit az elitnek, és valamivel többet, mint a kiskorúaknak.
Trekkinges főhösünk ezer méter bemelegítés után érezte, hogy jobb ezt az autóban folytatni, így nem erőltette a szarrá ázást.
A verseny végül elindult, a helyi lakosság nem állt tömött sorokban a pálya szélén, még az aszfaltra sem festette fel senki valamelyik kedvence nevét. Pár kilométer után egy Betonexpress-es versenyzőre lehettünk figyelmesek, aki az út bal oldalán lévő árokban ült és szemmel láthatóan nem érezte jól magát. Mellette a főúton egy terepjáró pihent rézsútos helyzetben, még belegondolni is rossz, hogy ők esetleg találkoztak egymással pár perccel korábban.
Az első kör végére mintha elállt volna az eső, így végre feltámadhatott a szél. Ez ebben a hideg tavaszi napon nagyon jó hatással volt a kerékpárosok lelkiállapotára. A második kör vége előtt az egyik kedvenc emelkedőn érte be hőseinket Remák Zoli és öt fős bandája. Ez hatalmas taktikai érzékre vallott, mivel a nemsokára következő rajtzónában a két gruppettost hatalmas ováció fogadta. Magukat idáig szakértőnek tekintő edzők, gyúrok, szakvezetők egymástól kérdezték, hogy ki ez a két gyorslábú ismeretlen, hogy tudtak megszökni a bolytól és a szökevények után eredni. De az üldözés nem tartott sokáig, a veresegyházi pofaszeles szakaszon a mezőny befogta a két harcost és jól faképnél is hagyta. Ezzel megkezdődött a mindent eldöntő utolsó kör.
Egy kellemetlenül hosszúra tervezett emelkedő után végre ismét hátulról fújt a szél. Tapasztalt kerekeseink ezt ki is használták, ettek, ittak, beszélgettek, kínosan ügyeltek arra nehogy tekerni is kelljen, éppen csak annyira, hogy ne álljanak meg.
Aztán ismét jobbra kellett forulni, ahol egy tábla arra figyelmeztett, hogy 8%-os emelkedő kezdődik. Mialatt békés tempóban foglalkoztatták nagymamit, hátulról megérkeztek a kiskorúak. Trekkingesünk itt egy kicsit elszégyelte magát, hogy míg ő nem is liheg, ezeknek a srácoknak a lélegzetvételét már nagyon messziről hallani lehetett. Lehet, hogy nem vette elég komolyan ezt a versenyt? De nem volt ideje sokáig ezen morfondírozni, mert körülbelül 100 méterrel lemaradva megjelent egy fiatal biondos és elkáromkodta nekik, hogy neki elől csak 46 van/lehet, a többieknek pedig 53, és lefele úgy otthagyták őt, mint a pi..a. Egyik grupis azt mondta neki, hogy mi itt nem haragszunk senkire, míg a másik, hogy viszont felfele még utolérheted őket. Ezt a kissrác illedelmesen megköszönte, kiállt a nyeregből és pillanatok alatt eltűnt.
Már kezdett foltokban felszáradni az aszfalt, mikor ismét esni kezdett, szépen keretbe foglalva ezzel a kerékpárversenyt. Az utolsó kör végén egy őrült ember tárcsával a kezében kiállt az út közepére és minden arra tekerőt felzavart balra a falu legmeredekebb és leghosszabb utcájába. Miután hőseink is áldozatává estek, a szembe sávban már csorgott le az elit. Az egyik szimpatikus srác elkiálltotta magát, hogy egy Gruppetto mez! Mondanom sem kell, ez volt a legszebb pillanat a versenyben, ezért érdemes volt öt kilogramm vizet végig cipelni a ruhákon. De a második legszebb is hamarosan elérkezett. Mikor fej-fej mellett felhaladtak a célhoz és körülbelül húsz méterre voltak a végétől, észrevették őket a bírók akik már el is felejtették, hogy itt ma kerékpárverseny volt. Az egyik odaszólt a másiknak, hogy Figyelem, jön két amatőr!
A célban kölcsönös gratulációk, adatok egyeztetése. Nagyszerű csapatmunkánál csak a műszerek voltak jobban összehangolva, mert mind három mutató pontosan ugyan azt mutatta mind két versenyzőnél:
Táv: 77,28 km
Idő: 3:02:22
Átlagsebesség: 25,4 km/h
Felejthetetlen élmény volt.