Triatlonista lettem!
2005. június 19, Kisköre

Mióta tavaly júliusban megtekintettem a fonyódi középtávú versenyt ezt a napot vártam. Akkor elhatároztam, hogy két év múlva ironman leszek. Addig se nem futottam és se nem úsztam szinte soha, van mit csinálni addig. Kinéztem magamnak tavaly egy duatlon és egy félmaraton versenyt, azokra készültem augusztus óta. Majd idén idáig volt öt országúti, egy montis kerékpárversenyem, Velencei-tó tízszer, egy félmaraton és egy maraton. Most végre eljött a pillanat mikor úszni is kell.
Korán érkeztünk Kiskörére, rögtön megnéztem a vízhőmérsékletet. Dermesztő élmény volt, a strandon egyre gyűltek az emberek, de a vízben senkit nem lehetett találni.
Elrajtoltak a kisgyerekek. Volt két srác aki szinte úszni sem tudott, kétméterenként belekapaszkodott a pályát végigkísérő kötélbe. De nem adták fel a jeges vízben, a 300 métert több perces, tízperces hátrányban de letudták. Minden elismerésem az övék.
Mi a büfét támadtuk meg és gyorsan megebédeltünk a női rajt előtt. Majd nyitott a depo, elkezdődött a molyolás. Átgondoltom mit milyen sorrendben fogok csinálni váltáskor, annak megfelelően helyeztem el a törülközőmet, szemüvegemet, bukómat, cipőmet, rajtszámomat. Megjegyeztem hanyadik sor az enyém, majd irány a strand, a melegítés.
Nem lehetett tovább húzni, bele kellett menni a vízbe. Rohadt hideg volt. Sapka és szemüveg állítás után próbáltam úszkálni egy kicsit. Aztán pár perc múlva már nem érdekelt a vízhőmérséklet, gyűltek a versenyzők, nem zavartam őket, beálltam leghátulra a külső sarokba ahol a legkevesebben voltak. Akkora zaj volt a vízben, hogy semmit nem lehett hallani a hangosból, de szerencsére rajt előtt 10 másodperccel még meghallottam, hogy le kellett volna jelentkezzek. Gyorsan odaszaladtam és bemondtam a rajtszámomat, aztán már szólt is a duda, indult a húsdaráló.
A táv: 750 méter úszás, 20 km kerékpározás és 5 km futás.

Ilyen tömegben és koszos vízben még soha nem úsztam. Nem mertem beletenni a fejem vízbe, mert nem voltam benne biztos, hogy mire kihúznám nem rúgja-e le valaki. Így a táv első harmadát szinte nagymami úszásban tettem meg, kínosan ügyelve nehogy valakit megközelítsek. A második harmadban már csak páran voltunk egymás mellett, ezt mellben úsztam végig. Mikor a harmadik harmadba értünk és már nem volt előttem senki megpróbálkoztam a gyorsúszással. Viszonylag jól ment szerintem, de Andi azt mondta, hogy olyan lassan úsztam gyorsban, hogy azt hitte állok :) De mindig nekiúsztam a kötélnek és ez kilendített a ritmusból, ilyenkor pár tempó mell következett, majd ismét gyors. Bár a kötélnek úszás is azt mutatja, hogy nekem volt igazam és azért haladtam valamit.
19' 50"-kor értem ki a vízből, hárman voltak utánam. Nem siettem, gyalogoltam kifele és mint a profik kidobtam Andinak a sapkámat és a szemüvegemet. 20 perc úszással számoltam, nagyon boldog voltam, hogy a nehezén túl vagyok, élek, nem fagytam meg, stb. A depóhoz meg kellett mászni a töltést majd leereszkedni, kifutni a strandról be a parkolóba. A depózás jól ment, klipsszel és futócipővel mentem a kerékpáron. A cipőmön golyó, így nem kellett cipőfűzőt kötni, csak meghúztam a golyóban és már mehettem is. Rögtön a depó után valaki elment mellettem biciklivel akinél valószínűleg gyorsabban depóztam, de onnantól nem igen előztek meg.
Az első 10 km ellenszélben volt, végig egyedül mentem 31-es átlagot, leelőztem pár harcost. Szemből csak úgy suhantak el a bolyok. A fordító előtt felért rám két srác, visszafele hárman mentünk, ketten vezettünk, én kevesebbet. Nagyon mentünk, a kerékpár vége 33-as átlag lett, itt már konkrét bolyokat is elhagytunk. A depó előtt megköszöntem a srácnak a segítséget, aztán rohantunk öltözködni. 30-as átlaggal számoltam, jobb lett hárommal, kezdődhetett a futás, ugye ahol a triatlon elkezdődik.
Az eleje nagyon nehezen ment, eléggé szenvedtem de érzésre mentek az ötperces kilométerek. Sehol nem voltak km táblák, nem tudtam mennyi van még hátra, nagyon vártam a 2.5 km-es fordítót. Minden kanyart megváltóként vártam, hogy utána már biztos ott kell lennie. De ezt vagy tízszer eljátszottuk, és mindig azt láttam, hogy még ott is előre futnak a többiek. Aztán nem akartam hinni a szememnek, még a vízlépcsőre is fel kellett futni. De végre ott már meg lehetett fordulni. Az utolsó 2.5 km már nem volt nehéz, futottam ahogy tudtam, ez a szakasz hamar lement, itt előztem a legtöbbet. A futásra 25-30 percet szántam, 25 perc lett. Az öszidőm: 1 óra 27 perc, nagyon örültem neki. A verseny előtt 1:35-t terveztem, de mivel láttam, hogy milyen hideg a víz, borzasztó messze van a depó a víztől és a futópályától is, egyenletlen talajú töltésen kell futni ezt leredukáltam 1:40-re. Andi mondta is, hogy annyit szentségelek, pedig csak izgultam :)

Nagyon jó érzés volt célba érni és teljesíteni a távot. Csodálatos sport a triatlon, most nem is tudnék nála szebbet mondani. Mindenki sajnálhatja aki olyan indokokkal, hogy nem tud úszni vagy nem szeret futni ezt kihagyja az életéből. Jobban élveztem, mint egy kerékpárversenyt. Nagyon jó volt, hogy tagolni lehetett a dolgokat, gondolkodni kellett, a depóhoz közeledve átgondolni, hogy mit kell csinálni, mindig másra kellett koncentrálni. Kellemesen elfáradtam de még se volt olyan megerőltető, mint mondjuk egy kerékpárverseny, mert eloszlottak a terhelések a testemben is és időben is. Jelenleg lassú szekciós duatlon specialistának mondhatnám magam, de a triatlonversenyek sokkal jobban vonzanak, mint a duatlon, mert az egész savát- borsát a víz adja.

Bár számomra nem is sport a triatlon hanem életforma. Az eredmények már úgy se jönnek, viszont jelen van minden napomban, lehet tervezgetni mikor melyik számban edzek, mikor milyen versenyen induljak. Egy triatlonista el tud indulni úszó-, futó-, kerékpár-, duatlon és triatlon versenyeken, nem is beszélve a téli rapid sakk tornákról :) Négy- öt sport versenynaptárát kell figyelemmel kísérni és összehangolni a lehetőségeimmel. Majd ezekre céltudatosan felkészülni.
Ez a legszebb benne!

Képek