Tolna Megyei Országúti Idénynyitó verseny, Zomba
2005. április 16
Életem legjobb versenye volt. Na persze nem a múlt heti bronzérmet sikerült felülmúlni, hanem a többi körülmény volt szinte tökéletes.
Ragyogó napsütésben neveztünk, lehettünk vagy kétszázan. Első pozitívum a rajt volt. Minden korosztály együtt indult, sőt az első 80 km közös volt.
Utána az elitnek, U23-nak még mennie kellett két 25km-es kört, az U19-nek pedig egyet. A többieknek (nők, U17, amatőrök) a cél következett,
ami kicsit emelkedett. Így ki tudtak alakulni a vegyes csoportok, nem az volt, mint Erdőkertesen, hogy először az elit, aztán az amatőrők,
majd a fiatalok. Ott mehetett mindenki külön. Itt még handicap is volt, mivel a jobbaknak többet kellett menni, relatíve lassabban mentek az első 80-on,
így még inkább együtt maradhatott a boly. Így kellene mindig csinálni.
Persze aki volt már a környéken, az tudja, hogy a természet gondoskodott róla, hogy azért ez ne így legyen.
A rajt Zomba központjában volt, nekiindultunk Paradicsompuszta fele. Igen kemény emelkedő volt a falu végén, kb. annyival mentünk felfele,
mint ahogy normális esetben lefele jöttem volna. Az emelkedő végén a fennsíkon vége volt a falunak, jött is jobbról az oldal pofa szél.
Pont nálam szakadt meg a sor. Mögülem kiborítottak balra, de nem igen tudtam beállni mögéjük, pulzus az egekben, pedig csak három perce
tekertünk és rendesen be is melegítettem. A boly után nekiindult a kocsisor, mellénk értek, fogták a szelet. Ők mentek szabályosan, mi pedig a bal sávban.
Tiszta Tour de France volt. Még bukás is volt a boly végén, szerencsére mindenki felkelt és ment tovább.
A vonat végleg elment, próbáltam normalizálni
a pulzusomat. Hátulról jöttek páran, volt aki továbbment, de kialakult egy kb. 6 fős gruppetto. Többek között két lánnyal (nő) és egy fiatal fiúval mentem.
Síkon a férfiak vitték a tempót, kb. 35-ös utazó volt. Aztán jöttek a dombok ahol az 50 kilós csajok, gyerek úgy mentek felfele, mint Pantani.
Egyszer sem tudtam velük tartani a lépést. De a dombok nem voltak hosszúak, utána mindig összeállt a csoport.
Majd következett az első hosszabb
emelkedő, itt kellett először kistányér. Az nem kellett sokszor, de akkor nagymami is olyan érzés volt, mint ha kónuszon mentem volna. Az emelkedő
végére hatunk között kb. 500 m távolság alakult ki, mindenki egyedül volt. Én utolsó előtti pozícióban voltam, nem siettem mivel láttam, hogy mögöttem
Árpi van, aki debreceni, hegyen nem annyira jó, de jól ment síkon. Hegytető után megettem a banánom és megvártam. Összeálltunk és elkeztük üldözni a
többieket. Nemsokára jött a leghosszabb lejtő, szerencsére tökéletes aszfalton. Befogtuk a srácot, majd lelassítottunk, hogy ne szakadjon le, már hárman
voltunk. Majd a többieket is egyesével összeszedtük.
Ismét hatan voltunk mikor elkezdtük a verseny legszebb szakaszát, 6 kilométeres hegyi szerpentin
felfele az erdőben. Itt a csajok megint elmentek, mire hátulról jött még egy lány. Megkérdezte, hogy van-e köztünk lány, mondtuk, hogy igen, erre utánuk
eredt. Az emelkedőn összeszedtünk még két sporttársat, majd utána lévő szakaszon ismét begyűjtöttünk mindenkit. Sőt ilyenkor volt olyan rész mikor 15
fős volt a gruppetto. Két sorban mentünk egymás mellett, beszélgetve. Csajok 100 méternél többet soha nem vezettek, viszont ha jöttek a dombok simán
megléptek tőlünk. Nagyon kellett lószólni lefele, hogy ismét felérjünk rájuk.
Egyszer egyik kegyetlen emelkedőn beértünk két srácot, az egyiknek karbon Trek-je volt. Vele együtt kínlódtam felfele, csajok megint fényévekre előttünk.
Az emelkedő végén szóltam neki, hogy jöjjön és felhúztam kettőnket a többiekre.
A falukban sok gyerek volt az utcán és hangosan bíztattak, nagyon jól esett.
A vége előtt az egyik faluban ahol a legtöbben voltak a szurkolók egy meredek rész után a holt ponton éles balkanyar volt, rögtön nagyon meredek
emelkedővel. Itt ketten is elváltották magukat, egyiküknek le is kellett szállni és kézzel átteni a láncot. Itt már nem volt mindenki egyformán fitt,
a 15 fős csapatból ismét kb. 6-an maradtunk. Én szerencsére elől. A csajok ott voltak, a kissrácnak azért elfogyott a szusz, itt maradt le.
Az utolsó 10 km-en pedig elkezdődött a taktikázás. Mint a nagy versenyeken mikor a szökésben lévők összevesznek és mindenki próbál taktikázni.
Persze mi a gruppetto-ban voltunk, de azért mi is versenyezhetünk :)
Kettesével próbáltak meglépni, mi pedig megfogni a szökést. A csajok csak egymásra figyeltek, végül is nekik az verseny volt.
Egy srác elment (messze ő volt a legerősebb közülünk), a Terk-es mellém jött és mondta, hogy menjünk, aztán elindult. Próbálta visszaadni a kölcsönt,
de akkor nem bírtam reagálni, egyedül eredt a srác után. Befogta a srácot és ketten mentek előttünk kb. 200 méterrel. Itt sokat vezettem, a csajok utaztak,
de bírták a tempót. Majd mikor már nem voltak messze a szökevények harmadik helyről kiborítottam jobbra és mentem ahogy tudtam. Nem sikerült leszakítani
a többieket, de legalább felértünk a két srácra.
Aztán láttuk, hogy itt van a cél 500 méterre. Pontosan nem tudom ki hogy ért be. A legerősebb asszem
legelől, majd a lányok és én valahol. A többikről nem tudom, hogy előttem vagy utánam. Persze tök mindegy, de jó volt egy versenyen hajrázni, még ha
veszítettem is egy lánnyal szemben.
És ami még nagyon jó volt, hogy én előbb értem be az elitnél, így láthattam a befutót. Lengyel Tamás jött egy csapattársával, nem hajráztak,
Lengyel emelte a kezét. Majd megint két Nívós, majd egy Nívós és Vinczeffy. Zerge ülve lehajrázta, ő volt az első nem Nívós. Ő ide csak edzeni jött a
múlt heti OX után és a jövő heti verseny előtt, de a négy menőn kívül minden magyar országútist lehagyott, a boly előtt jött jóval. Gratula neki.
Táv: 81 km
Idő: 2ó36p
Avg: 31 km/h
Pulzus: 156
Szint: Saccra 600-800 m
Nekem nagyon tetszett a hangulata, sokat lehetett tanulni, volt taktikázás, együttműködés, harc dögivel.
Örültem, hogy nem fogyott el a végére az erőm, a pulzusom gyakran volt nagyon magas, de mindig sikerült regenerálódni. Idén felhagytam a kék Powerrade-el
és Vitalade port iszok vízzel higítva. Szerintem tuti, ettem még egy banánt, de nem lett volna rá szükség, csak ha már elvittem nem akartam tovább cipelni.
És rajt előtt három órával normál reggeli, majd verseny előtt banán, fél liter Andi által gyártott sűrű vegyes gyümölcs turmix.
Fényképek
