Milano - San Remo Medio Fondo, 110km/1300m
2006. március 19

Mi egy fantasztikus hétvégét töltöttünk San Remoban. Szombaton három órát álltunk mozdulatlanul a 10 méteres táblánál, várva a mezőnyt. Amiből 1 másodpercet sem láttunk, annyi rémlik, hogy valaki emeli a kezét és Quick Step mezben van. De megérte, mert a hangulat leírhatatlan volt és mindig történt valami. A hangosban pedig extázisban végigközvetítették az utolsó két órát, mindig tudtuk ki van elől, hol járnak, mennyi az előny, ki támad, stb.
A verseny után viszont két méterről fényképeztük Sanyit és Cipollinit az őrjöngő olaszok között.
De a java csak másnap volt, a mi kis 110 km-es versenyünk. Azt az interneten beharangozták, hogy ott lesz Basso és Simoni is. Készültem is nagyon, jó korán kimentünk a rajthoz, persze a sztárok csak az utolsó pillanatban szálltak ki a buszból. De egyedüliként lekontatkáltam Bassot egy közös fénykép erejéig. Sajnos Simonira már nem volt lehetőség.
Tavaly egy bolyban mentem előbb Remák Zolival, majd Lengyel Tamással, idén pedig Simonival és Bassoval. Mi lesz itt jövőre? :)
Előző nap felszedtük a rajtcsomagot, amiben volt egy jó minőségű kerékpáros szemüveg!, normális, meleg, háromzsebes kerékpáros mellény, pótbelső nyeregtáskával!, egy doboz ragtapasz, kulacs, Nutellás készlet, porok, műsorfüzet, zsebbe rakható vízhatlan itiner, reklám anyagok, pasta jegy.
A rajt után 30 km-t mentünk a tengerparton enyhe ellenszélben, majd elkanyarodtunk a szárazföld fele. Itt jött egy 677 méteres hegy. Nagy nehezen letudtuk, tetején semmi különös, de korrekt etető. Innen vacogás lefele, vissza a tengerpartra, ahol oldalhátszéllel haladtunk San Remo fele. Nem mindenhol a tengerparton, meg kellett mászni pár közepes hegyet távolabb a parttól, pl. a Cipressat. Innen aztán száguldás vissza. Nagyon klassz volt a cél előtti 10 km, csapattunk 35 - 45-el, pont olyan érzésem volt, hogy én vagyok Marco Velo és viszem Petacchit. A városban jó nagy forgalom, meg kellett állni pár piros lámpánál, de még pont beértünk szintidőn belül.
A kaja jó volt, célbaérkezés után fél órával pedig rólunk készült fényképpel illusztrált diplomát kaptunk.
Az átlagunk nem lett valami fényes, nettó 20. De Andi idén idáig 5 km-t tekert szabadban és ezt a 115km-t (1400m szint) letudtuk egy megállással, szóval elégedettek vagyunk.
Az idővel nem volt szerencsénk, hideg, szeles tavasz volt ott is ezen a hétvégén. Kellett a kamásli és a téli kesztyű.