Görkorcsolya félmaraton, Bécs - Prater
2009. június 21

A kapu alatt vagyok sárga felsőben és világoskék nadrágban

Korán odaértem vasárnap, én voltam az első aki átvette a rajtcsomagot. Itthon szakadt az eső, ott 20 fok, napsütés várt ránk elég erős széllel a stadion körül de a Prater sétányán a fák között ebből semmit nem éreztünk szerencsére.
Majd egy órát melegítettem, jó sok kört mentem a focipálya mellett. Kicsit olyan volt, mint a Puskás Stadion körül csak itt kisebb volt a kör. A melegítés nagyon fontos számomra, mert az első fél órában mindig fáj a sípcsontomnál valami, majd elmúlik.

A rajt előtt találkoztam Raimoékkal, elég sok magyar kilátogatott és elindult.

Előbb elindultak a kerekesszékesek, majd az elite ff, elite nő, utána az összes többi kategória: fitness maraton, félmaraton, 10 km-es fun futam.
Nem voltunk annyira egetverően sokan, kb. 200-300 fő indulhatott, természetesen a mi rajtunk volt a legnépesebb. Az elején 50 m után rögtön egy 180 fokos visszafordító következett, ettől kicsit tartottam de minden probléma nélkül bevettük. A pálya egy kb. 5,5 km hosszú T alakú nyúlvány volt. A T felső szára volt a Prater széles sétánya, a rövid szárán volt a versenyközpont, rajt cél. Innen indultunk, megfordultunk, elmentünk a sétányra, ott jobbra el a fordítóig, majd a másik oldalon vissza egészen a másik fordítóig. Innen vissza a becsatlakozásig, ott jobbra és hamarosan ott volt a célkapu.
Én a félmaratonra neveztem, nekünk 4, a maratonosoknak 8, a fun futamnak 2 kört kellett teljesíteni.

Mikor ráfordultam a sétányra akkor szembesültem vele, hogy iszonyat recés az aszfalt, alig gurul a kori, minden méterért meg kellett küzdeni. Ez eléggé elvette a kedvemet, még az is megfordult a fejemben, hogy egy kör után kiállok, ez csak szenvedés. Persze nem tettem de eléggé csalódott voltam. Azt hittem Ausztriában csak tökéletesen sima utakkal várják a korisokat.
A mezőny felénél lehettem, küzdöttem, hogy mindig legyen szélárnyék előttem, ne egyedül kelljen küzdeni. A T pálya miatt elég sok forduló volt, próbáltam gyorsan bevenni őket de mindig én voltam a leglassabb a bolyban, lehetett utána kapaszkodni. Ez volt, hogy sikerült, volt, hogy nem.

Az első kör végén 17p körül mutatott a stopperem, szerettem volna egy órán belül beérni, ehhez 15 perces köröket kellett volna futnom. Ennek nem örültem, mert láttam, hogy nem nagyon tudok gyorsabban menni. A második körre egyedül maradtam, nyomtam neki de pont olyan kört mentem, mint az első.
A harmadik kör 2/3-án keresztül egy srác mögött pihentem, majd úgy döntöttem egy életem egy halálom, mindjárt vége a versenynek, meg kell indulni. Kielőztem és innen gyakorlatilag maximális pulzussal mentem végig. Ez a köröm jobb is lett egy perccel, következhetett az utolsó.
Itt is majd végig egyedül mentem, az utolsó két kilométeren utolért egy népes vonat, ők a maratonon indultak. Sokkal gyorsabbak voltak nálam de sikerült lógni rajtuk, így segítettek rendesen. A negyedik köröm is pont olyan gyors lett, mint a harmadik, 16p alatt.

A célegyenesben még láttam előttem valakit, hatalmas hajrában épp, hogy leelőztem, sajnos az eredménylistában kettővel előttem szerepel, mert ott a nettó idő alapján rangsoroltak és valószínűleg utánam indult.

Egy órán belül szerettem volna menni, 1:05:41 lett. Ami vigasztal, hogy nem 21,1 hanem 22,5 km volt a táv és nagyon rossz minőségű volt az aszfalt. Az eredmények alapján 20,55 km/h volt az átlagom. Talán simább úton meg lett volna a 21,1. Próbálkoztam a double push-al (persze amennyire jelenleg kivitelezni tudom), de a hagyományos technikával gyorsabb voltam ha izomból nyomtam viszonylag nagy csapásszámmal.

23. lettem 46 indulóból, kategóriámban 8/16, abszolút 50%. Innen azért lehet fejlődni. Ez volt az első komoly koris versenyem, nagyon tetszett, azt hiszem az országúti kerékpár és triatlon után ismét megtaláltam a nekem való versenytípust. (Egy olyan ironmanon azért elindulnék még ahol futás helyett kori van :) Létezik ilyen?)

Nem vártam meg a verseny végét de az eredmények alapján a többi magyar szinte kivétel nélkül dobogós helyen végzett a kategóriájában, gratulálok nekik.